valami belül halkan sír, hogy 'segíts'
kifacsartak, mint egy narancsot
elhasználtak
nincs újrahasznosító
-Jó Napot! Mit hozhatok?
-Szeretnék egy nagy ölelést. Tudja, olyan meleget, őszintét.
-Most épp akciós. tudja Nagy rá a kereslet. Nézzen balra, látja ott azt a fekete ruhás lányt?
-Látom.
-Az előbb jött kérni egy végrendeletet. Tudom, furcsán hangzik, de azt mondta, elhagyta a lélekjelenléte, nem képes megírni a szüleinek a levelet.
-Miért mondja ezt most nekem?
-Mert ő is egy ölelést kért először.
Nekem is ölelés kéne. Meg szeretet. Nem kell sok-valóban nem. Elég a töredéke is.
Meg egy kis törődés.
Meg egy restart gomb.
Elemi elsőbe szeretnék visszamenni.
Szeretnék mamát, őt nagyon vissza szeretném, szeretnék boldogságot, könnyedséget, amolyan felhőtlenséget. Szeretnék rajzfilmeket, szeretnék plüssöket, babákat, szeretnék biciklizni az udvaron, szeretném a kutyáimat, a papagájomat, a virágokat, a könyveket, a gyerekkort.
A kis csíntalan mosolyokat. Kergetőzni a lakásban. 1+1-et tanulni, a betűket kereken írni, vigyázni a gyöngybetűkre.
VISSZA szeretném ezeket.
Ezeket kérném, akkor, bankkártyával fizetek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.