Hiába mondja mindenki, hogy ilyen a való világ, olyan a való világ...lehet, hogy az egész valójában csak egy megszervezett kis színjáték, de akár ez az igazság, akár nem, azt mutatja be, hogy milyen a VALÓ VILÁG..taktikázások, kétszínüség, színjáték, szerelem, fellángolás, hazugság, őszinteség, kiborulás, és ami a legfontosabb, hogy JÁTÉK. A szomorú az egészben, hogy a villából elmenekülhetsz, innen nem.
Valójában ennyi a lényeg.
Hazugságok.
Mindannyian hazudunk. Néhol kisebb, néhol nagyobb súlyú dolgokban.
Miért tesszük?
Itt vagyok. Azt kérdezed, szeretlek-e.
Nem szeretlek. De ez nem így van. Azért hazudom ezt, mert azt akarom, hogy így legyen.
A hazugságok az álmaink.
A beteljesületlen álmaink.
Valójában saját magunkat csapjuk be ezekkel.
Az összes álmunk hazugság.
Az akarataink, azok is hazugságok.
Hazudni természetes. Mint ahogy éjjel lefekszel, és akarva-akaratlanul is elkapnak az álmok.
De ez mind nemigaz.
Álmodj. Hazudj.
Szépítünk a dolgokon a hazugságainkkal. Az igazsággal ellenkezünk.
Ellindul bennünk egy folyamat, mikor ezt tesszük. Először elhitetjük magnkkal,hogy ez gy van. Akor is, ha pontosan tudjuk, hogy nem.
Lehet, hogy tényleg nem szeretlek.
Átvertem magam. Sőt, be is dőltem.
Nemtudom mi lesz, azt sem, hogy mi van.
Eggyet tudok. Hogy nincs miért felkelnem.
Valamiért mégis megteszem.
Egyik álomból menekülök a másikba. Mondhatni egyik hazugságból menekülök a másikba.
Lefekszem.
Wake me up when the world ends.
megszokott klisé, azzal dobálózni, hogy egyről a kettőre akarunk lépni.
és mégis, van olyan aki ezt ne mondta volna?
énis mondom, talán többször is, mint illene.
itt állunk az eggyesen, mi , kiktől elpártolt Fortuna; felettünk a Világ...
az a Világ, ami kitaszított minket, hogy megtanuljunk küzdeni..
E Világ felett van a kettes, a lépcsőfok, amire vágyunk..
De mégis hogy győzzük le magát a világot?
Talán maga a világ vagyunk...és ahhoz, hogy továbbléphessünk saját magunkat kell legyőznünk..
Idebennt kell mindent helyrerakni, a többi csak apró finomítás..
Ahhoz, hogy építkezhess, először saját magadat kell felépítened, még akkor is, ha párszor már sikerült, de mégis lerombolták..
Építészek vagyunk. Specialitásunk a léleképítészet.
MOSTANTÓL ígérem, hogy megváltoztatok mindent. Kerül amibe kerül.
Ez a mélyrepülés utáni kitörés. Kezdődhet a kirakós.
Teljesen megrökönyödtem, már ha létezik ez a szó.
Nem írtam már hónapok óta. Azthiszem, nem is tudok.
Míg az átlagember jót jóra halmoz, nálam ez visszafelé sül el.
Nem írtam, mert képtelen voltam. Épphogy arra volt erőm, hogy alkalmanként fel-fel kapirgáljam magam a földről-általában sikertelenül.
Padlón vagyok.
Szívem-lelkem odaveszett. Egy nemlétező csatában. Ami csak másoknak nem létezik. Én látom.
Olyan vagyok, mint egy rosszul elkészített térkép-félrevezettek, vagyis inkább félrerajzoltak.
Így sose fogom megtalálni a félboldogság felé vezető utat.
Senki nem fogja mondani, hogy Héééj haver, ne arra menj!..az én GPS-em a fejemben, némaságot fogadott.
Ma megkaptam egyik ismerősömtől, hogy Ő elutasítja a valóságomat.
Nekem nincs valóságom. Ami van, az elől elmenekülök az illúzióimba, tehát, nem veszem észre, hogy van igazi valóságom is.
Vagy talán az illúzióim alkotják a valóságomat.
Tipikus emberi mentalitás üldöz: képtelen vagyok elfogadni amim van, viszont küzdök életfogytig azért, amim nincs, vagy talán soselehet enyém..
Nemsok mindenem van, mondhatni, talán amim volt is, már az sincs.
A tárgyi értékek lófaszt sem érnek azok mellett, amire igazán szükségünk lenne..
Ősz van.
Ha mondanom kéne egy hónapot, ami tükrözi az életem, az az Ősz lenne.
A gyerekkoromat idézik a még zöldellő fák, levelek..később a korral együtt, a fák levelei sárgulnak, majd elhullanak...míg ez egy végetnemérő körforgás, az életem egyjelenetes forgatókönyv marad..
Ti, barátnak nevezett hazugságok, ti vagytok a levelek, én a ragaszkodó fa, aki végül kénytelen eldobni a régi leveleket, melyek hűtlenek voltak hozzá, hogy később, a tavasz eljöttével új levelek rügyezzenek rajta...de a végén úgyis mindanyian elhulltok...mert az ősz újra és újra el fog jönni értetek...
ennyit ízelítőként.
Hey dad
I’m writing to you
Not to tell you
That I still hate you
Just to ask you
How you feel
And how we fell apart
How this fell apart
Are you happy out there
In this great wide world
Do you think about your sons
Do you miss your little girl
When you lay your head down
How do you sleep at night
Do you even wonder if we’re alright
But we’re alright
We’re alright ......
ugorjunk vissza egy kicsit az időben..
mondjuk úgy három négy évet..
azt kell mondjam, hiányoztok.
tiszta szívből, amolyan szívfacsarósan hiányoztok.
15 voltam..
butácska, szeleburdi, befolyásolható..
pont ezért
sose vettem észre, hogy mekkora értéket tartok a kezemben..
a maratoni kupleráj után úgydöntöttem, végre rendet teremtek a személyes teremben.
pakolgattam jobbra-balra, a mindennap használatos tárgyaimat..
mint az égi fuvallat, a véletlenek véletlene, levertem egy könyvet az egyik könytartóról..
kezembe vettem a fényképalbumot..
egy nagy, soklapú, fekete album..
kicsit poros..az utóbbi hónapokban kevés időt szántam az emlékeimre, ezt mutatja, hogy bőrkötés feketéből szürkésre váltott..
mint a filmekben ráfujtam egyet a borítóra, és néztem ahogy az apró porszemek táncot járnak a szobámban terjengő levegővel..
előre tudtam, mi fog történni ha kinyitom..
ez nem valami tündérmese, ahol a jó nyer, nincsen szőkelovag fehér lovon, a királylány haja sem többméter hosszú, és bivalyerős...nincsen gonosz boszorka, se a mostoha, aki mindig a pénzre pályázik..
ez csak
egy kötet
egy olyan kötet
amiben az emlékeim vannak
az emlékek képeskötete.
hát bátorságot vettem, és kinyitottam..
leperegtek előttem az évek, a pillanatok, az emlékfoszlányok...
Én kisgyerekként párnaposan, mit sem sejtve a világról, még mosolyogva..nagycsaládos képek, mikor még együtt ünnepeltünk mindent, és boldogok voltunk..igen. Boldogok voltunk.
A dédi mosolyog, egy virággal a kezében, óó de hiányzik, mindene..a nevetése, a főztjei, még az is, amikor megkergetett mert rosszvoltam..szeretlekMamaazótais.
Szülinapok, nevetések..azt hittem, soha nem fog minket szétszedni az idő..
A vaskerék forgott, és mi olajoztuk..forogtunk a vaskerékkel együtt..
Kirándulások, nyaralások, együtt, a nagy család..sütögetések, bújócskázások...a fogócskák..
tovább lapozok..
Általános iskolás képek..
sose éreztem magam közéjük valónak..más voltam..nem éreztem magam feljebbvalónak, csak kívülállónak..mindenki más értékeket helyezett előtérbe..nekem a földi értékek nem értek semmit..
ők is kívülállónak gondoltak..de sosem tántorítottak meg. én voltam az erős, és nem ők.
Én bírtam mindent, míg ők a legkisebb bukásnál összezuhantak..
Mindaddig, míg ők állatok módján viselkedtek, én megpróbáltam ember maradni..
sosem szerettem a kicsöngőt..féltem, nagyon féltem, mit kapok legközelebb..
sose menekültem el..
ahogy telt az idő, a képekből elkezdett hiányozni valami...
eltűntek a nagycsaládos képek, Mama is eltűnt..
mindezzel eltűnt a boldogság...
úgy szállt el a levegőben, észrevétlenül, hogy már csak akkor vettük észre, hogy volt, mikorra már hiába sírtuk vissza..
mint egy lejtőn, úgy haladtam lefelé...
az emberek kihulltak mellőlünk, ki miért, kit mi vezérelt, de eltűntek.
itt maradtam anyukámmal, hogy építsünk valamit..
kaptunk egy semmit, hogy kezdjünk vele valamit..
megtorpantunk..
eljött az ideje a változásnak..
új légkör, úgy emberek..egy új esély..
mindenki elfogadott annak, amilyen vagyok..
megismertem a legjobb barátnőmet, akivel együtt vészeltünk át mindent..
lapoztam..
egy új társaság, kikről nem hittem volna, hogy mérföldkövet jelentenek az életemben.
egyszer s mindenkorra megváltozott minden..
kincseket kaptam, olyanokat, melyeket megbecsülni lett volna a minimum..
felhőtlen szórakozások, sok nevetés..
biztos támaszpontok voltak az életemben.
volt egy lány, ő is közénk tartozott. Közénk, az álom csapatba. így hívtuk magunkat. álom csapat.
Őt, a saját nővéremként szerettem. Talán sose szerettem így senkit. Mikor mellette voltam, tudtam, hogy nem történhet baj, semmi nem árthat nekünk.
Így voltunk mi öten, a csillagok..éltünk, a saját naprendszerünkben..
Jött egy törés, még mai napig emlékszem..a semmiből előtört a feszültség, ami eluralkodott rajtunk..éreztünk, ahogy a levegő lehül körülöttünk..
Ott, abban a percben, valami meghalt.
Talán a Mi angyalunk volt..
Amire akkor azt hittem, véget nem érő történet, mára a múlt egyik darabja lett.
Továbblapoztam, rengeteg kép...de egyik kép mögött sem láttam az emlékek nyomát sem..
futó barátságok, melyeknél mindig láttam a fényt..de sorra kialudtak..
újra a lejtő felé vezető utat találtam meg..
Kaptam még egy fényt, így mostmár három van..a két barátnőm és anyukám..
Jöhet árvíz, tűz, vihar, hurrikán, mi hárman erősek vagyunk, akár a szikla..
A vége felé, az üres, sötét lapok között lapozgattam...és kíváncsian várom, az emlékeket, a fényeket, az álomcsapatokat melyek beszínesítik azt..
Bánom, hogy nem becsültem meg a családom, az álomcsapatot..
megszakad értetek a szívem..
üzenek innen, benntről,a balkamrából.. remélem mindannyian jól vagytok..és mindannyian boldogok vagytok..
szeretlek titeket. még mindig.
a minap, láttam egy hullócsillagot..életemben először..kívántam..rosszul.
mostmár, tudom mi lenne a tökéletes kívánság...
az emlékek képeskötete, egy időre visszabújik a polcra, és várja, a boldogságot.
amikor meghalok..csak a jóra és a szépre fogok utolsó perceimben emlékezni..visszaemlékszem majd mindenre, ami jó volt, és ami miatt érdemes volt élnem..
tehát az emlékeimet csak jó dolgok fogják alkotni(..)
ami veled kapcsolatosan volt jó emlékem, már-már minden a feledésbe merült..
elfedte a sok rossz, amit nem érdemeltem meg tőled..
hálát érdemelnék, hogy százszor és százszor hoztam rendbe az életedben dolgokat-
ehelyett csalódást kapok folyton..
eszembejut a neved..
mosoly helyett most inkább lekonyul a szám..pedig szeretlek..
azthiszem, szeretlek..
vagy talán a ragaszkodás az, ami miatt nemtudok elszakadni tőled
nincsenek jó emlékeim
vajon, amikor utoljára szívom tüdőmbe a levegőt, fogok rád emlékezni?....
itt van ez a közeg..már, ha lehet így hívni..
ebben élek négy éve..
ez nem iskola, de valahol tanít; ez nem az otthon, de alkalmanként fedezéket nyújt..ez közelsem az értelménvett(?) család, mégis, nekem ők azok..
ez az a közeg, ahonnan képtelenség kiszakadni..
nem is értem, hogy kerültem ebbe bele..
egyszerű művészet az egész..
kívülről..
Ti, kívülállók mit láttok benne?
színeket, formákat, rongálást..
látjátok a rajzokat, melyek majdnem minden falon ott lapulnak..mindennap elsétáltok mellettük, szinte észre sem veszitek őket..
minden alkotás mögött áll valaki..
a munkát látod, az arcot sosem fogod...
mindennap elsétálsz mellettünk, együtt utazol velünk..igen, én adom át a helyem a buszon, én rohanok a villamos után reggel, én segítek felvinni a szatyrot az öregeknek..
vajon, ha tudnák, hogy EGY vagyok közülük, ugyanígy tekintenének rám?
én mit látok az utcaművészetben?..(ti nyelveteken szólva..)
az állandó harcot, a marakodást..a folyamatos gyűlöletet..egymás utánzását, a másik ocsmárlását..a névtelen pofázást..(vagy ha név van, arc nincs?)..
felfelé törekvés : 0
egyediség : 0
minőség : 0
sose értettem, mire jó ez..
egyszer csak belecsöppentem, és nincs kiút..
talán nem is akarom..
bennem él még a bizonyítás lángja, ha nem is másnak..
engem mindaz erősít, ami téged gyengít..
én egyedül is odaállok, akárhányan vagytok, mert bennem él az az emberfeletti tulajdonság,
tudjátok,
a BÁTORSÁG..
nesze neked Magyarország, writing..
Azért, mert a hotdognak az oldalára kell tenni a mustárt, és mert belekell tenyerelni, az nem azt jelenti, hogy nem láthatósági mellény színű a narancslé, és hogy ezáltal szalamandra ujjbábot kell venni, de előtte a gyerekeknek szánt mosdóban kell kezetmosni gerincfájdító pózban, amellyel elindítunk egy vitát, mert Platón ás Arisztotelész sosem értettek eggyet..a hello kitty-s nyalóka meg ratyi, de finom, vagy mégse? De egy a lényeg, egy a fontos, hogy a biciklisektől nem lehet elférni a járdán, olymód, hogy a hősökterénlévő dugó lófasz ehhez képest, de majd az izmos pasi befenyít, nem mintha ettől gyorsabban értünk volna le a hídról..
akinek kell, érti.
ja, és a bérlet jobban repül, mint a galambok.
érett lettem.
mégha nem is érzem így, de egy kék kis könyvecske utalgat rá, hogy talán mégis.
a nagy kő leesett, de megkönnyebbülést még sem érzek; pedig már lassan 3 hete túlvagyok rajta.
a könyveket, a jegyzeteket még csak egy napja pakoltam el az íróasztalomról..
ideje, hogy valami más vegye át a szerepet az életemben.
az alapanyagok megvannak, már csak építkezni kéne abból amim van.
álmok-álmok-álmok
olyan szépen elterveztem mindent, leteszem a nyelvvizsgákat, elmegyek oroszt tanulni, lerakom a jogsit,elvégzem a képzést, dolgozom a grafikus cégnél ahova leigazoltak, később egyetem..
elszántság, határozottság, céltudatosság pipa..de vajon ez elég?!
-----------
7 days of summer
13 fiatal
1 ház
7 nap
talán mondanom se kell...
mint mindig, természetesen itt is becsúszott egy apróbb hiba..
Ő is ott volt..
gyűlöltem, látni se akartam, de képtelen voltam elszeparálódni annyira, hogy ne fussak vele össze egy nap jópárszor..
végül elszántam magam.
mindent elmondtam.
vitára számítottam, de kellemeset csalódtam.
elmondtam neki, hogy szeretem.
...
csak még egyszer lennél enyém, nem kellene más egyéb..ó ha feltéphetném szerelmed szép zárjegyét..
every human being is insane..
i'm insane too..
every day and every time we're taking something wrong decision..
this wrong decisions makes us complete fools..
these wrong decisions ruin our life..
one of this wrong decisions breaks lives..
one of this wrong decisions takes tears in our eyes..
every tear are full of pain..
one of this wrong decisions ruins families..
one of this wrong decisions makes people sad..
one of this wrong decisions makes desperated people..
these wrong decisions wants to choose a side..
we have to decide between life and death..
you can't imagine this pain..
so much it hurts..
one man decides..
and everything has to change..
life is steal from us..
every day when you wake up..there is something lost..
and every day when you go to sleep..
you're less..
and this feeling comes day after day..
every day your life changes..
you may don't know what happens next..
you just live your life..
just..only thing is important..nothing else..
live in the moments..
Ghandi says..everything what you doing in your life is insignificant..but it's very impotant to do that..
egyik nap, barátosném asztalára a következő cetli volt felragasztva:
"Rohadtul nincs még nyár..TANULJ!!!"
majd gondolkoztam..ha nekem is lenne cetlim, mit írnék rá...
"Rohadtul nincs vége az életnek, ÉLJ!!!"
kezdek besokkalni, de egy egész hét múlva ilyenkor vége lesz..
lehet, hogy megvan a boldogság kulcsa..
de nincsen hozzá zár.
lehetséges, hogy valaki, sose legyen boldog?
nem lehet megmagyarázni az érzéseket.
amikor
érzed, ahogy végigsimul a bőrödön a levegő, amit kifújt..
nincsenek szavak..nem is kellenek..
a szíved olyan hevesen ver, hogy le kell fognod
nem is kell testiség sem
csak érezni
ahogy vibrál a levegő, ha vele vagy
ahogy egy más világot látsz
eltűnnek a gondok
nem létezik a baj
nem létezik csalódás
nincs szomrúság
csak önfeledt boldogság
hirtelen eltűnik minden
ketten..a semmiben..
csak nézel a szemébe
csodálod
nincs szükséged semmi másra
megszakad világ és közted a kapcsolat
belülről feltör a melegség
a pillangók
kívül és belül egyaránt
olyan akár a repülés
és Ő..akár az egyetlen menekülőút
aki
szárnyakat hoz neked
a Hősöd
aki
megment a világtól..
hol vagy már?
19 éve várlak..egyre reménytelenebbül..
pedig..tálcán nyújtom át a szívem..
szeretnélek szeretni, ha léteznél.
egy picit talán durva voltam.
DE.
legalább őszinte.
így is lehet kúrálni magamat.
alig vártam ezt a pontot.
hogy a szeretetből végre gyűlölet legyen.
és sikerült.
nem, hogy rossz ember vagy-hanem istentelenül buta, és undorító.
sose gondoltam, hogy tudok, és egyáltalán akarok-e ilyet mondani egy emberre.
de te ezt is sikeresen kiérdemelted.
nézd meg hol tartunk.
téged szerettelek legjobban, de szépen leromboltad ezt az érzést bennem.
annyira, hogy az ellentétévé fordult.
de bánom, hogy vak voltam úristen!!
és azt is bánom, hogy ezt nem látja rajtam kívül senki,csak S
nem máskor, most kéne adni a szavunkra!
beleőrültem az állandó okoskodásaidba, akkoris, ha egy logikátlan, buta, és műveletlen ember vagy..!!
mért akarod folyton belémsulykolni, hogy te mindent jobban tudsz rólam?
addíg míg magadat nem ismered, addig engem se fogsz
egyszer néznél magadba, csak egyetlen egyszer!
nincsenek céljaid
egyáltalán küzdöttél már valamiért igazán?
tudod milyen harcolni valamiért?
nem azzal fogsz elérni valamit, hogy benyalod magad minden ember társaságába, hanem azzal, ha egyedi vagy és az emberek azért szeretnek aki vagy, és nem azért akit megjátszol!
mért csak az érdek vezérel?
egyáltalán van igazi oldalad?
vagy mindennap más álruhát öltesz?!
tudsz szeretni?
vagy az is csak érdekből?
léptél már egyről a kettőre?!
szeretett már valaki igazán?!
szemét vagyok, de még a szüleidet is eltoltad magad mellől
és most a barátaidat is?
én sem vagyok csodás ember, sőt!
de belátom a hibáimat, az összeset
bunkó vagyok, szarkasztikus, makacs, és sorolhatnám!!
igen, rossz ember vagyok, de vállalom!
de sosem kerülök azokba a hibákba amikbe te!!
lassan hivatalosan is felnőtt vagy, mégis, miért vagy még mindig gyerek?
gondolkodtál már valaha?
tudod mi az a barátság?
a TISZTELET?
a felelősség?
hisz a saját testvéred is megalázod mások előtt
több bántást okoztál bárkinek, mint amennyit ellehet viselni
darabokra törtél szíveket
legyen az szerelem vagy barátság vagy család
az én szívemet is darabokra törted
nem tudom, van-e kiút még...egy életre elástalak..
ha lenne lélekbörtön, életfogytiglant kapnál
BITCH, i cried a river over you
a Föld műfaja: dráma
nyomokban tartalmazhat vígjátékot, akciót, animációt, családi filmet.
"Néha azthiszem visszafelé születtem. Tudjátok, rossz úton jöttem ki anyámból. A szavak a múltból visszafele mennek át rajtam. Az emberek, akiket szeretnem kéne, utálom, és akiket utálnom..."
Azthiszem rendesen meg lett ragadva a lényeg.
Képzeld el, ahogy minden visszafele történik; vagy ellentétesen.
Elmész a barátaid mellett, és sugárzik belőled a gyűlölet..az ellenségeid meg szeretetet váltanak ki belőled.
A dolgozataidat nem megírnod kell, hanem kiradíroznod.
Tegyük fel, hogy ez a normális most.
Akkor mi lenne az amire vágynánk?
Hogy szeressük a barátainkat, hogy gyűlöljük az ellenségeinket, hogy dolgozatot írhassunk..
Mindennek mindig az ellenkezője kell.
Ha folyamatosan az ellenkezője kell valaminek, ugyanott lyukadunk ki. Minden alkalommal.
Mégis mit akarunk?
Mindenki legbelül picit utálja a barátait, és szereti az ellenségeit.
Mindannyian ellentétekben élünk...
Ha nem lennének ellentétek, semmi nem lenne kiegyensúlyozott..
Ha fehér, az túl világos, ha fekete, az túl sötét..
Egyszerre kell a kettő..
mint minden más..
Én kivétel vagyok, nálam a sötét oldal nyert
pesszimista vagyok, utálok mindent és mindenkit
így legalább nem esik bántódásom
aztmondták anno, hogy kinövök ebből, serdülőkor, stb
de baromira nem jött be
(brain storming, de már nem törlöm)
Tündérbogyó, itt a tizenhetedik, nagyonboldogat!
"Az évek örömmel jönnek, ha jót hoznak, és mord kegyetlenséggel szórják el romlott terhüket, ha az van rájuk bízva. Az évek utak, melyeket végig kell játszani."
"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során."
holnap van a nagy nap.
asszem félek.
nem hiszem, hogy képes leszek rá.
nem kis dologról van szó, kéremszépen.
Megbukott. Az internet.
Gondoltam, ha a lapok és a betűk nem igazán kötik le az érdeklődéseket, megpróbálom interaktívan.
Nem jött be.
Az ötlet csodás volt, de.
Az internet nem szabhat határt a...áljunkcsakmeg!
hogyaf**zba ne.
Nincsnek történelmi videók a neten?
Na.
Bezzeg minden ócska szarnak van helye, nem akarok célozgatni...mindenki fantáziájára van bízva.
Azért kezd újraéledni az életem. (...)
Új barátság.
Vagy nem kéne iylen elhamarkodottan annak hívni?
Én azért bizakodom.
Most ajnározhatnálak, úgy se foglak, márcsakazértse.
Meg amúgyis tudod, hogy ez a post a tied.
Idővel minden kiderül.
Azért kimerülhetne az elem az időben.
"elsőként mármost azt látom, hogy nagy különbség van az elme és a test között, amennyiben a test természeténél fogva mindig osztható, míg az elme teljességgel oszthatatlan. (...) ha levágnák a lábam, a kezem, vagy bármely téstrészem, ettől még nem érzékelném az elmémet is megcsonkítottnak.."
Descartes
Önmagáért beszél.
Mind a testem, mind a lelkem, kölcsönösen hat egymásra.
Belül most romlott vagyok, elrontottak.
Valaki szakítson ki innen, mert haldoklom, és nem tudok már felállni.
ma kaptam egy piros szívet tőle online.
mekkora apróság, mekkora jelentőséggel.
meghaltam picit.
