itt van ez a közeg..már, ha lehet így hívni..
ebben élek négy éve..
ez nem iskola, de valahol tanít; ez nem az otthon, de alkalmanként fedezéket nyújt..ez közelsem az értelménvett(?) család, mégis, nekem ők azok..
ez az a közeg, ahonnan képtelenség kiszakadni..
nem is értem, hogy kerültem ebbe bele..
egyszerű művészet az egész..
kívülről..
Ti, kívülállók mit láttok benne?
színeket, formákat, rongálást..
látjátok a rajzokat, melyek majdnem minden falon ott lapulnak..mindennap elsétáltok mellettük, szinte észre sem veszitek őket..
minden alkotás mögött áll valaki..
a munkát látod, az arcot sosem fogod...
mindennap elsétálsz mellettünk, együtt utazol velünk..igen, én adom át a helyem a buszon, én rohanok a villamos után reggel, én segítek felvinni a szatyrot az öregeknek..
vajon, ha tudnák, hogy EGY vagyok közülük, ugyanígy tekintenének rám?
én mit látok az utcaművészetben?..(ti nyelveteken szólva..)
az állandó harcot, a marakodást..a folyamatos gyűlöletet..egymás utánzását, a másik ocsmárlását..a névtelen pofázást..(vagy ha név van, arc nincs?)..
felfelé törekvés : 0
egyediség : 0
minőség : 0
sose értettem, mire jó ez..
egyszer csak belecsöppentem, és nincs kiút..
talán nem is akarom..
bennem él még a bizonyítás lángja, ha nem is másnak..
engem mindaz erősít, ami téged gyengít..
én egyedül is odaállok, akárhányan vagytok, mert bennem él az az emberfeletti tulajdonság,
tudjátok,
a BÁTORSÁG..
nesze neked Magyarország, writing..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.