'live in the moments.

katonaság.

kiskorom óta egyetlen álmom volt: hőssé válni.

nincsenek szárnyaim, nem csípett meg radioaktív pók, sőt, semmi extra nincs bennem.

mégis vágytam, és még most is vágyom arra, hogy hős legyek.

szeretem az országom.

olyanná akartam lenni, akire, ha baj van, lehet számítani.

akkor is, amikor mindenki más menekül.

Odatartani a hátam, addíg, míg lobog a zászlónk.

Történjen bármi, én büszkén akarok az országomért kiállni.

és elétek is büszkességgel töltve akarok állni.

Nem tudok segíteni azon, ami itt történik. De szeretnék.

Nem leszek hős a szemetekben, de a sajátomban igen.

Hűséggel akarok tartozni az országomnak.

Utána gyerekeket szülni, és ugyanerre a hűségre nevelni őket.

Majd szép lassan megöregedni.

Azzal a tudattal, hogy szolgáltam azt a helyet, ahol felnőhettem.

Védeni szeretném a családom, a barátaim..

Ezért állok be abba a bizonyos sorba.

Igen, nem a legnőiesebb munka ez.

Mégis, ha valamit szívből csinálsz, és szereted, eltörpül az, hogy kinek való munka ez..

Csak szeresd amit csinálsz.

jót tett ez a kis családi kiruccanás.

jó volt együtt lenni, és még az is jó volt, hogy rosszul lettem a Shaolin étteremben.

félreértés ne essék, nem az étellel volt baj,-hanem a  mohóságom-kevés idő alatt, minél többet.

Kedves Tündérbogyó!(:

Örülök, hogy végre beszélgetni tudtunk, és remélem, hogy nem néztél elmeháborodottnak.

Még akkor is, ha talán az vagyok.

köszöntem a szó(+ragot)

legalább nem kell attól rettegnem többet, hogy holnap suli.

helyette

Babits,Ady,Arany,Örkény,Petőfi,Varró,Kosztolányi,Radnóti, Jókai és a többiek..

utána Világháborúk,Hortyék,Rendszerváltás, Honfoglalás..(ect)

majd Heidegger lételmélete, Nietzsche( személyes kedvenc), Descartes és társaik

később a nyelvtan minden finomsága 20 tételbe összegyúrva

aztán..ich heiße und my name is..+hardcore version( mert milyenlennemárhaeztkérnékszóbelin.)

100 édeskedves tétel akar belefurakodni(?) az elmémbe, nem tudok harcolni ellenük

pedig minden kis menekülési útvonalat felkeresetem HIÁBA

ez amolyan szabadságvesztés

bezártak a szobámba 100 csodával

                                                        irónia

és csak akkor szabadulhatok meg, ha hagyom, hogy beleevődjenek az agyamba

az idő meg elszaladt, és nemtudom utolérni

"Meredek, viharos utat kell együtt bejárnunk. Ha együtt maradunk megvédelek. Ígérem."

én voltam a nap neked.

a felhők szép lassan eltakartak tőled.

eljött az éj.

felkelt a hold.

s attól a naptól fogva, örökre maradt az éjszaka.

'aránytalan arányban van a szívem a haraggal..

mikor

                 Egy maradt még az álmokból
Csak pár alak ért de több száz tombol
Amíg nem lesz olyan ember ki rá így gondol
Addig maradok és figyelek a távolból

        akkor

haldokolsz, a tekintetedből sugárzik a fájdalom, végső kétségbeesésedben

                  meggyújtod

megcsap a szaga

           beleszívsz egy erőset, még hármat egyhuzamban

letüdőzöd..

                lennt tartod

kifújod, mintha a gondokat távolítanád el a lelkedből

beleszívsz még párszor

nagyokat

kissebbeket

már imbolyogsz

de már érzed a nyugodtságot

  elveszel a füstben..

                    egy utolsó slukk

elnyomod a hamutálba

             beledőlsz a karosszékbe

eszedbejutnak

a bántások, a szomorúság..a boldogság vágya

fáj..

           de csak mosolyogsz az egészen..

szintetikus mosoly

                        de kiszakít

megment

rövid időre

                           de csak mosolyogsz az egészen

azon is, hogy szar az egész

nincs helyed seholse

de ez is mosolyt csal az arcodra...

a szívetekben nem születhet semmi, mert meddő

it's a shame, i'm a dream..

it's a shame, i'm a dream..

it's a shame, i'm a dream..

it's a shame, i'm a dream..

olyan vagyok, mint egy kislány.

sírok.

miértnemtudommiért.

magányos vagyok.

egyedül.

nagyon sokat szeretnek.

mégis.

Maradunk mindig mozgásban mint minden
mint az élet mint egy mindegy milyen szinten
nincs fizika nincs idő,igazából nincs semmisem
csak énvagyok és te...lendülünk a semmiben

Maradunk mindig mozgásban mint minden
mint az élet mint egy mindegy milyen szinten
nincs fizika nincs idő,igazából nincs semmisem
csak énvagyok és te...lendülünk a semmiben

bizalom.

mindenki dobálózik vele.

minden nap.

mégis minek?

két ember nem tudna rá válaszolni.

arra, hogy mi is az a bizalom.

csak a buta, primitív ember bízik.

minden ember bízik. mégis.

minden ember buta, primitív.

egykis szillogizmus.

bízunk, mert így akarunk elmenekülni saját titkaink elől.

így akasztjuk le a tehert a vállunkról.

a gondolataink a saját tulajdonunkban állnak-párszor mégis átruházzuk másokra.

ezzel fegyvert adva a másik kezébe.

ösztönösen él az embert. ha fegyvert kap, él vele.

a bizalom egyben hiba is.

önmagában bízni azt jelenti, hinni abban, aki megőrzi ( ....szubjektív)

és aki megőrzi, az önmagad vagy.

mert ha te nem őrizted meg, mert hittél valaki másban, már te sem vagy megbízható.

köszönöm, hogy megint átvertél. igazi hős vagy. viszlát.

valami belül halkan sír, hogy 'segíts'

kifacsartak, mint egy narancsot

elhasználtak

nincs újrahasznosító

-Jó Napot! Mit hozhatok?

-Szeretnék egy nagy ölelést. Tudja, olyan meleget, őszintét.

-Most épp akciós. tudja Nagy rá a kereslet. Nézzen balra, látja ott azt a fekete ruhás lányt?

-Látom.

-Az előbb jött kérni egy végrendeletet.  Tudom, furcsán hangzik, de azt mondta, elhagyta a lélekjelenléte, nem képes megírni a szüleinek a levelet.

-Miért mondja ezt most nekem?

-Mert ő is egy ölelést kért először.

Nekem is ölelés kéne. Meg szeretet. Nem kell sok-valóban nem. Elég a töredéke is.

Meg egy kis törődés.

Meg egy restart gomb.

Elemi elsőbe szeretnék visszamenni.

Szeretnék mamát, őt nagyon vissza szeretném, szeretnék boldogságot, könnyedséget, amolyan felhőtlenséget. Szeretnék rajzfilmeket, szeretnék plüssöket, babákat, szeretnék biciklizni az udvaron, szeretném a kutyáimat, a papagájomat, a virágokat, a könyveket, a gyerekkort.

A kis csíntalan mosolyokat. Kergetőzni a lakásban. 1+1-et tanulni, a betűket kereken írni, vigyázni a gyöngybetűkre.

VISSZA szeretném ezeket.

Ezeket kérném, akkor, bankkártyával fizetek.

valószínüleg teljesen megbolondultam.

konkrét rendszerhiba.

diagnózis:

-erős hangulatingadozások.

-paranoiás képzelgések.

-dührohamok.

-sírógörcs előtti fázis.

amúgy minden rendben van.

lehet hívni a sárgaházat, kéremszépen.

Kegyetlen.

nem bírom tovább.

vannak napok, amikor fel kell adnod.

ez nem az a hely, ahol érdemes küzdeni.

ki érdemli ezt meg?

nem is a világnak élünk.

a pillanatoknak, és embereknek.

embereknek, akik közel állnak hozzánk.

a világ önmagában egy szar.

komolyan.

szabályosan felfordul tőle a gyomrom.

a világnak nincsenek kibaszott érzései.

nem érzékeli, hogy az fáj valakinek amit tesz.

megbánt.

megcsal.

megbasz.

otthagy.

és a legroszabb?

MI alkotjuk ezt a szart.

én nem akarok ennek részese lenni.

tenni akarok valamit, MOST!

de egyedül képtelen vagyok.

undorító, egyszerűen nincsenek szavak arra, amiket az ember tesz.

és miért?

mert vágyik erre-arra, ilyen luxus, olyan luxus..másnak ezért meg kell halnia..

hányingerkeltő, dühítő, idegesítő, zavaró, úramisten,

mit képzel ez a kibaszott világ? mit képzelnek a rohadék emberek?

képtelen vagyok felfogni..egyszerűen NEM-JUT-EL az agyamig, amit művelnek..

belebolondulok a semmittevésbe..

lassan azt érzem, hogy a dühöm átveszi felettem az irányítást..

mért kellett ide születnem, egyátalán megszületnem..

az élet örömei eltörpülnek a fájdalom mellett amit ad ez a hely..

érdemes végigcsinálni ezt?

egyáltalán, tudjuk mit takar az IGAZI VALÓSÁG?

kétségkívül.NEM

felejteni akarok.

és nem tudni.

olyan jó az.

és nyugtató.

lenne.

kérlek..

utolsó lélgzettel is..

Bánom, tiszta szívemből, hogy nem kaptátok meg a védelmet..

az emberek támadnak, ti nem tudtok védekezni..

annyira sajnálom..

bárcsak tehetnék valamit..

kifogni egy aranyhalat, egy kívánság, ez lenne.

de már az aranyhal se jön.

persze megértem, kihez is jöjjön.

inkább ne is gyere, menekülj, ahogy tudsz.

Meneküljön mindenki, akinek még van esze.

Ha az író tollat ragad, mindenki fejet hajt.

Térdre borulnak.

Kiránt minket a valóságból, és átrepít egy fikcióba.

Ez a fikció segít átvészelni az életet.

Segít elmerülni, elmenekülni, menedéket nyújtani, kikapcsolni..

Félni, sírni, nevetni, reszketni, remélni, csodálni, élni, halni..

Következmények nélkül, titokban, sajátos világban.

Sajátos világban, amit megszabnak nekünk, mégis százszorta kötetlenebb, mint a világ megszabottsága..

Teret ad a képzeletünknek, egy zárt teret, ami a legnyíltabb tér a világon..

Élj!Élvezd!Légy szabad!

Egészen addig a pillanatig, míg a valóság ki nem szakít az illúzióidból..

(...)

Álmodtam.

Ott voltál, egészen közel, mosolyogtál, éreztem, hogy szeretsz..

Abban a pillanatban nem kellett semmi más.

Csak Te és Én.

Egyik pillanatban a karjaidban, a másikban már a szobámban, egyedül..

Olyan érzés, mintha a szívedet kivennék a helyéről, ökölbe szorítanák a kezüket, nyomnák ki a maradék erőt belőle, egykét utolsó dobbanás, majd mikor végképp feladta, visszakerül gazdájához, kinek életre kell keltenie a szívet, küzdeni, míg az első dobbanás útnak nem indul...

Hiányzik.

my heart stops beatin'

túl a nehezén, a többi már gyerekjáték.

ma hős voltam. nem mások szemében, hanem a sajátomban.

akárcsak egy pillanatra is voltam megmentő, de legalább nyugodt lélekkel fekszem le.

tudom, hogy ott jobb helyed lesz. itt vigyáznak rád, ha más eddig nem tette. tudom, nem a legjobb hely, de biztonságosabb, mint az eddigi.

láttam a szemedben, hogy örülsz. és ez tett engem hőssé.

boldogan sétáltál el. picit fájt, de megmentettelek.

ahogy mentem körbe, láttam a szomorúságot a szemetekben. tudom, hogy csak a szeretetre vágytok. nem kértek semmit, csak azt, hogy szeressen titeket valaki.

én annyira akartam, de nem tehettem! bocsássatok meg..valaki biztos engedni fog, én nem tehetem..

bárcsak rajtam múlna!

legalább egyikőtöket befogadtam volna ide, legbelülre, osztoztam volna a szívemen, ó olyan boldogan tenném..

boldog lennék, ha látnám a mosolyt..

az égen sötét felhők takarják el előlünk a fényességet..valaki sír. látom, hiszen zuhog az eső..odafennt siratnak valamit..olykor villámok is lecsapnak..a düh és a tehetetlenség villámai..a szél is fúj..ezzel akarja elsöpörni a gondolkat az emberek elől..egyre erősebben fúj, de lám, nem megy vele semmire..

így érzem.

igen.

van ilyen is.

a napok összefolytak, tegnap azt hittem szerda van, hétfőn azt hittem kedd van, ma már úgy döntöttem nem hiszek semmit.

ma ma van, tökmindegy, hogy hogy hívják.

szerenád.

ezerféle süti, üdítő, igyál egy kis pálinkát, finom, ajajj szédülök, hangzavar a metrón, BKV-te szar, énekelgetünk, 20 év múlva az ifjú vándor megpihen, nem pánikoltok, hogy jövőhéten érettségi?, sírás-sírás hátán, röhögőgörcs, héé az egyik szemed pirosabb, mint a másik, BKV again...

3.nap.

ma már csak kedves osztályfőnökünk házára kell ráhívni a rendőrséget (igen, a házra, elég galád az az épület)..kis csendháborítás ide vagy oda, mindegy is, 2 napja ezt csináljuk..alkohol, minek?

mert kedves Sz.-nek 'porzik' a veséje.

hisztizem, ülve elalszom, a pokolba kívánom magam, ott talán nyugalmam lesz..

de lehet csak aludnom kéne egy kicsit.

holnap az utolsó gimnáziumi tanítási napom!

eltemetlek hááát, kedves osztályterem, LESZARLAK (ne a szó szoros értelmében, ha kérhetem..) , nem érdekelsz többé, a tankönyveimből is nyugodtam csinálhatsz tüzifát, ha gondolod..sőt, a bizonyítványomat is szívesen átruházom másra.

az utóbbit kedves ***** tanárúrnak köszönhetem, mert egy SEGGFEJ, és mert még munkásnak (semmi problémám nincs a munkásokkal, kivéve annyi, hogy tegnap megfenyegettek minket egy fejszével..) se lenne jó, nemhogy tanárnak..

hisztiroham over

" Félreállsz vagy szembeszállsz? Megragadod vagy elszalasztod? Kibírod vagy abbahagyod.."

már-már reménykedtem benne, mikor eljutottak hozzám a névsorban, hogy kedves ***** tanár úr a beadott dolgozataim elemzése közben azt hajtogatja: 'maga teli van közhelyekkel..ennyi közhelyet sosem láttam egy dolgozatban..borzasztó, maga egy élő közhely..!'

de nem tette. ámultam ám rendesen.

Óriási lehetőség van a kezünkben. Minden korosztálybeli megkapja ezt a lehetőséget.

Hosszú és nehéz út vár a cél teljesítése érdekében. A kérdés az idézetben van.

A veríték már most csorog az arcunkon. Kétségbe vagyunk esve. Mindennél jobban várjuk a végét. Olykor-olykor egy könny is lecsordul..de a cél...a cél indítékában mindenre képesek vagyunk..a kétség, a könnyek, a veríték, a félelem eltörpül a célnak köszönhetően..

képes vagy rá?                    

                                     Bizonyíts! Itt az idő!

'régi latin mondás..a lényegre világít rá..a szar ember az, akire a legkönnyebben találsz valakit, aki hasonlít rá..'

elvesztem.

saját magamban.

nem találom a kiutat. minden sötét, hideg, és teli van meggyötört érzésekkel.

azthiszem, elfáradtam. sőt mi több, kimerültem.

kimerültem a semmit tevésben, és abban, hogy túl sok a tennivalóm.

elhagytam valahol félúton a kedvemet, és vele az eltökéltségemet.

'never give up, little girl!'-súgja a hang.

mégis feladtam.legalábbis most, biztosan.

valószínüleg bal lábbal keltem fel.

igen, ez a magyarázat.

felfalnak ezek a hétköznapok.

minden a ballagásról és az érettségiről szól. úgy sulykolják belénk ezeket a dolgokat, hogy a saját gondolatainkat sem tudjuk már más felé irányítani.

hat teljes nap múlva, vége az egésznek. nincs több történelem óra, ahol erősen gyakoroltuk az anarchiát, nincs több testnevelés, ahol az öltözőbe elbújva cigiztünk, mintsem futkározzunk az iskola körül, majdhogynem feleslegesen, hiszen úgyis csak lecsaltuk. nincs több biológia, ahol az alvás vette át a szerepet,nem lesz több magyar óra, ahol rettegtünk, nehogy felszólítsanak, ettől megóvva a naplót, hogy katonásan álljon..

elballagunk, magunk mögött hagyjuk a gimnázium kapuit..vissza se nézünk, azt garantálom!

az osztályom hiányozni fog..olyanok voltunk/vagyunk, akár a szivárvány..mindenből volt egy kicsi..punk, rocker, disco fanatikus, rap imádó, sportoló, művész, felettébb okos, és kifejezetten buta, kicsi, nagy, fekete, fehér, halk, hangos, agresszív, nyugodt, szép, csúnya, örökké vidám, s örökkön szomorú..

imádtuk egymást. nem érdekelte egyikőnket sem, hogy ki punk, rocker, disco fanatikus, rap imádó, sportoló, művész, felettébb okos, kifejezetten buta, kicsi, nagy, fekete, fehér, halk, hangos, agresszív, nyugodt,szép, csúnya, örökké vidám, vagy örökkön szomorú.

így voltunk jók.

 

Hajh, gyerekek, hogyha néha
Pohár mellett elmerengek,
Mind ott vagytok oldalamnál,
Kiket lelkem úgy melenget.
Fölkapom a poharamat,
Koccintanék szépen, sorba, -
Magam vagyok, akkor látom
S égő könnyem hull a borba.

Nagyon szép kis társaság volt.
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsuzásig...
Mennyi kacaj, mennyi tréfa
Hangzott el a kis szobában,
Nem búsultunk, fülig úsztunk
Borban, sörben, adósságban.

 

 

 

nem?

minden emberi kapcsolat érdeken alapul. morbidnak hangzik, de így van. sőt, mi több, nem csak hangzik, ez morbid, bizony.

gondoljunk csak bele.

Keressük a barátokat, a szerelmet, a családot..

de miért ragaszkodunk ezekhez?

mert kell az a bizonyos érzés, a megnyugvás, hogy van, és ez boldoggá tesz. Érdek, mert a saját boldogságunkat keressük benne.  Az összesben.

Nem megyek bele mélyebben, mert tudom, hogy a végére nem lesz igaz, amit elsőnek állítottam.

Nemtudom azt sem, hogy miért írtam ezt ide.

Rosszra asszociáltam, ahogy ezt leírtam..megint Ő jutott eszembe.

Szeretetből hazugság, hazugságból gyűlölet lett. Mindenről eszembe jut, mindig 'rátévedek' a profiljára..nyomasztó az egész.

Pontosan tudom milyen ember, és nem jó, tényleg nem. A butaságával bántott meg kismilliószor. És tudok hozzá ragaszkodni még mindig.

Ez amolyan plátói szerelem volt. Nem tudhatott róla senki, nem is tudott. Most sem tudnak róla. Ő sem. Nem tudtam tűrtőztetni magam mellette. Az önuralmam kezdett felhagyni az egésszel, és már-már hallottam, ahogyan a fejemben a hangok mondják: 'Jó, menj, csináld csak, csak viseld el a következményeket'..

(ábránd-roham)

Nullán.

felejthetetlen.

hat ember, egy éjszaka.

felűlmúlhatatlan.

Légy feszült. Oldódj fokozatosan. Nevess. Ne sajnáld. Menjen el az eszed. Focizz újságpapírral focipálya mellett hajnali kettőkor. Menj Tescoba és vegyél ehetetlen kiflit. Beszélgess. Búcsúzz el a csapat egyik felétől. Szállj a jó buszra. Jóval később vedd észre, hogy rossz buszra szálltál. Szállj le. Indulj vissza gyalog. Rohanj vak sötétben egy főúton, aminek sosincs vége. Kamionok, néhol buszok. Fuss. Nőjjön meg az adrenalin szinted. Rettegj a kanyarnál. Még mindig vak sötét. Csak a periférikus látásod mutatja az utat. Örülj a járdának. Érd el a célt. Várj órákat a buszra, ami hazavisz. Mosolyogj, amikor belépsz a kapun.

Élvezd.

Jöjj rá, hogy ez az új társaság a menedék.

Pont olyan vagyok, mint te. Le sem tagadhatnál. Hisz tőled örököltem.

Megtelt a szemetes az ígéretekkel.

Azokkal, melyeket én tettem másoknak.

Azokkal, melyeket te tettél nekem.

Mind üres. Mind valótlan. Mind csak ígéret.

Szemétbe az összessel.

szakadó eső után - ragyogó napsütés.

de hol a szivárvány?

pont így nem találja meg senki az arany középutat.

picit szétszort, picit zavaros.

a feladat megoldása még várat magára.

kevesebb paradoxont, és iróniát, ha kérhetném.

b* üzenete:
*szeretnék meghalni
            ps         y          ch          o          p         at         h             (esszééé) üzenete:
*veled mehetek?
b* üzenete:
*most komolyan:S
            ps         y          ch          o          p         at         h             (esszééé) üzenete:
*én is komolyan mondtam
*ha te mész, veled tartok

Defektes..minden nap..az eső esik..növekszik a stressz..mindenki agresszív, kedvtelen..

Elegem van magamból.Rendetlen vagyok, és rendszertelen..minden percem kárbavész..bánok minden egyes elvesztegetett percet..de holnap sem lesz máshogy-ismerem magam.

Muszáj lesz változtatni.

I promise, tomorrow everything will be different..i promise..

Együtt voltunk róban-rosszban. Sírtunk, nevettünk. Kiálltunk egymásért, ha kellett eltaszítottunk emiatt másokat. Ittunk, drogoztunk, hánytunk, és utána ápoltuk egymást. Nem voltak titkaink. Együtt unatkoztunk, és élveztünk minden percet. Végighallgattuk egymás gondját-baját, és együtt kerestünk rá megoldást. Eltűntek a gátlásaink egymás előtt. Együtt menekültünk el a világ elől. Együtt rettegtünk a holnaptól, és együtt vártuk az újabb napot. Bátran mondtuk egymásnak el a véleményünket. Sose tudtuk igazán utálni egymást. Összevesztünk, ha ugyanazt a pólót akartuk megvenni, végül egyikőnk se vette meg, hogy ne bántsa meg a másikat. Együtt akartuk megváltani a világot.

Együtt akartunk meghalni.

Nyugodj Békében Barátság.

ÁMEN.