katonaság.
kiskorom óta egyetlen álmom volt: hőssé válni.
nincsenek szárnyaim, nem csípett meg radioaktív pók, sőt, semmi extra nincs bennem.
mégis vágytam, és még most is vágyom arra, hogy hős legyek.
szeretem az országom.
olyanná akartam lenni, akire, ha baj van, lehet számítani.
akkor is, amikor mindenki más menekül.
Odatartani a hátam, addíg, míg lobog a zászlónk.
Történjen bármi, én büszkén akarok az országomért kiállni.
és elétek is büszkességgel töltve akarok állni.
Nem tudok segíteni azon, ami itt történik. De szeretnék.
Nem leszek hős a szemetekben, de a sajátomban igen.
Hűséggel akarok tartozni az országomnak.
Utána gyerekeket szülni, és ugyanerre a hűségre nevelni őket.
Majd szép lassan megöregedni.
Azzal a tudattal, hogy szolgáltam azt a helyet, ahol felnőhettem.
Védeni szeretném a családom, a barátaim..
Ezért állok be abba a bizonyos sorba.
Igen, nem a legnőiesebb munka ez.
Mégis, ha valamit szívből csinálsz, és szereted, eltörpül az, hogy kinek való munka ez..
Csak szeresd amit csinálsz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tündérbogyó 2010.05.26. 18:45:02
tudom, mi az, álmodni valamiről, és még irigyellek is, mert a Te álmod megvalósítható és hasznos. szemben az enyémmel, amely egyik tulajdonsággal sem rendelkezik :) :S