minden emberi kapcsolat érdeken alapul. morbidnak hangzik, de így van. sőt, mi több, nem csak hangzik, ez morbid, bizony.

gondoljunk csak bele.

Keressük a barátokat, a szerelmet, a családot..

de miért ragaszkodunk ezekhez?

mert kell az a bizonyos érzés, a megnyugvás, hogy van, és ez boldoggá tesz. Érdek, mert a saját boldogságunkat keressük benne.  Az összesben.

Nem megyek bele mélyebben, mert tudom, hogy a végére nem lesz igaz, amit elsőnek állítottam.

Nemtudom azt sem, hogy miért írtam ezt ide.

Rosszra asszociáltam, ahogy ezt leírtam..megint Ő jutott eszembe.

Szeretetből hazugság, hazugságból gyűlölet lett. Mindenről eszembe jut, mindig 'rátévedek' a profiljára..nyomasztó az egész.

Pontosan tudom milyen ember, és nem jó, tényleg nem. A butaságával bántott meg kismilliószor. És tudok hozzá ragaszkodni még mindig.

Ez amolyan plátói szerelem volt. Nem tudhatott róla senki, nem is tudott. Most sem tudnak róla. Ő sem. Nem tudtam tűrtőztetni magam mellette. Az önuralmam kezdett felhagyni az egésszel, és már-már hallottam, ahogyan a fejemben a hangok mondják: 'Jó, menj, csináld csak, csak viseld el a következményeket'..

(ábránd-roham)

Nullán.